2015-11-30

MOST A DIÁKOK KÉRDEZNEK - A Mentőcsónak diákcsoportjának interjúsorozata

1. rész: „Nem jön semmi, összeeshetsz!”

Beszélgetés Reisz Gáborral, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film rendezőjével

Rögtön a legelején kezdeném a címmel. Nem féltetek, hogy ez lesz az „új hosszú című magyar film”?

Amikor jöttem ide pont azon gondolkoztam, hogy ezt csak nem kérdezik már megint. De elmondom persze. Én szeretem a hosszú címeket, nem tudom miért. Szerintem a címmel kezdődik egy film, azt hallod meg először és nagyon jó, ha beindít asszociációkat. Eredetileg az volt a cím, hogy „Valami furcsa megmagyarázhatatlan okból kifolyólag”, ami a főszereplőnk bizonytalanságára utalt. Meg azt is tudtam, hogy minden hosszú című film, könyv vagy előadás általában a végén kap egy ilyen egyszavas dolgot. De mindenki le akart erről beszélni.

Nagyon betalált ez a film a huszonéveseknél vagy akár a fiatalabbaknál is. Gondoltátok, hogy ennek a generációnak a kultfilmje lesz? 



Nem, de reménykedtünk, hogy ez a film minél több emberhez eljut és fontos lesz. Szokták mondani a generációs kifejezést, én ebben abszolút nem gondolkodtam. Azt tudtam, hogy valamit rólunk kell csinálni. Volt egy ilyen küldetéstudat ezzel kapcsolatban, hogy legyen meg ez a film, ezt sokan így gondolták a stábból. Én egyébként idősebb vagyok ennél a korosztálynál.

Gondolom, meglepett, hogy nem csak a harmincasok, de a húszasok is imádják a filmet.

Meglepett ez is, meg az idősebbek is nagyon. Itthon Miskolcon vetítették először a filmet, egy hatalmas terem van ott, azt hiszem 600 fős és tömve volt. Amikor bementem a film elején, mert kérték, hogy mondjak pár szót a film előtt, ami szerintem lehetetlen dolog, film előtt beszélni, azért van ott a film, hogy ne kelljen beszélni. Azt vettem észre, hogy a nézők fele ötven fölötti, és teljesen be voltam szarva, hogy ki fognak készülni, csúnyán beszélnek a fiatalok, nem csinálnak semmit, elmennek külföldre…. De nagyon szerették, mert azt mondták, hogy a gyerekükből értettek meg valamit.

Mitől tud egy film kultfilmmé válni?

Vannak elemek, amik általában egy kultfilmben hangsúlyosak, a zene az mindig ilyen. A mi esetünkben ez a film írása közben készült, teljesen egyszerre, tehát nem az volt, hogy utólag megcsináltuk a zenét. Emiatt sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, ebben volt valami tudatosság. Egyébként a VAN koncertek közönségéből tudom megállapítani leginkább, hogy kiket érdekel a film, vannak harmincasok is, de főleg húsz körüliek jönnek el a bulikra.

A Mentőcsónak diákcsoportjával most azzal foglalkozunk, hogy mi a tehetségek sorsa Magyarországon? Van egy jelenet, amit aköré építettél fel, hogy már „mindenki elment”. Neked ez nem fordult meg a fejedben?

Számomra fontos, hogy csináljak még dolgokat itthon, de nagyon szeretném kipróbálni magamat külföldön, máshol, más helyzetekben. Egy csomó olyan szakma van, ahol eleve nincsen perspektíva, az enyémben végképp nehéz érvényesülni. Az a jelenet egyébként teljesen a valóság. Abban az időben talán többet is beszéltünk erről, valahogy akkor mindig ez volt a levegőben, hogy a fiatalok elmennek.

Nekem ez a film nagyon Budapest, tele jellegzetes életképpel. Ezek már korábbi élményeidből jöttek, vagy volt konkrétan egy ilyen jegyzetelős időszakod?

Mindkettő. Nekem az írás jelentős része az egy „rézbaszás”, tehát professzionális semmittevés. Átmész kajálni a szülőkhöz, akkor visszamész, kicsit sétálsz, felhívsz valakit, és ha jól alakul a dolog, lehet, hogy látsz valamit, azt felírod. 

Mennyire volt egyszerű Budapesten forgatni? Hányszor forgattatok le például egy-egy elájulós jelenetet?

Azt jó volt csinálni! Végig azon paráztam, hogy egyszer az Áron összeesik és átmegy rajta egy kocsi. Mert nem volt lezárva ugye semmi, körbenéztem, mondom, nem jön semmi, összeeshetsz! Könnyű volt forgatni Budapesten, mert azok a helyek, ahol mi dolgoztunk, mind szabadtériek meg barátok lakásai voltak. És mázlink is volt egyébként, nagyon kis szánalmas csapatnak tűntünk mi, 4-5 ember, egy hang, egy kamera, Áron és egy-egy szereplő, nem okozhattunk túl sok gondot.

Könnyű volt Áront rávenni a szerepre?

Ez az elején nagyon kis dolognak tűnt. Majd bemutatjuk egyszer a Toldiban este tízkor, szerdán, meghívjuk a haverokat, családot és röhögünk egy jót. Nyilván én többet akartam, de nem úgy indult, ami lett. Amikor az Áronnak leesett, hogy neki végig ugyanolyannak kell lenni, akkor kitalálta, hogy nem fog lebarnulni, és Portugliáig Ő nem volt Napon, tehát körülbelül egy évig.

Nagyon illik ez a minimál filmezési technika a VAN-hoz. Szerinted működne nagyjátékfilmes stábbal is?

Nem tudom, de én szeretem ezt így csinálni, és nem éhen halni szeretek, meg nézni a stábot, hogy el kell menniük különböző filmekbe dolgozni. Az Áron is egy idő után mondta, hogy „Elfogyott az étel otthon. Egy hétig ettem tésztát, de elfogyott.” De Ő tényleg, az tuti, hogy tésztát evett egy hétig, nem túloz. Baromira szeretnék hasonlóan forgatni, de normális pénzből, tehát mindenkinek legyen fizetése rendesen, ahogyan a többi filmben. Én annak nem látom értelmét, hogy kétszáz ember dolgozik egy forgatáson. Nem teljesen értem. A digitális technika fejlődik, sokkal egyszerűbb filmet csinálni, de a módszer az nem változik. 

Ma Magyarországon fiatal filmesként mennyire életképes a helyzet?

Nem olyan rossz. A Filmalap próbálkozik mindennel, most van az Inkubátor program, ami szerintem egy tök jó dolog, remélem, hogy lesz sikere. De más lehetőségek nagyon nincsenek. Magyarországon az nem működik, hogy megkeresel gazdag embereket, cégeket, mecénásokat és majd ők segítenek.

Én azért szeretem nagyon ezt a filmet, mert úgy jelennek meg benne a paráim, hogy tudok rajtuk nevetni. Mi az, ami most a legnagyobb félelmed Magyarországgal vagy magaddal kapcsolatban?

Magammal kapcsolatban az, hogy rohadtul nem veszem észre, hogy még mindig kifogásokat keresek. Tehát nem a magam döntéseit hozom meg, hanem másoknak próbálok megfelelni, ezt folyamatosan csinálom. Az új filmmel kapcsolatban is van egy ilyen nyomás… Olyan lesz-e, nem lesz-e olyan jó, mint a VAN... Majd akkor fogom érezni szerintem, amikor már benne leszünk az új filmben. De hát ezzel nem szabad foglalkozni.

Most dolgozol valamin? Készülsz valamire?

Írok! Azt meg elmondtam, mit jelent (nevet). De írok tényleg, már van egy első változat, be fogjuk adni a Filmalaphoz, nézek szereplőket, szóval haladok. Azt nem tudom, mikor lesz valami, én mindig rosszul lövöm be az időpontokat. A VAN-nál is az volt, hogy 2012 decemberében elkezdtük, kitaláltam, hogy 2013-ban a Sundance-en lesz a bemutató. Végül 2014 áprilisában volt az utolsó forgatási nap. Szóval nem tudom mikor.
A beszélgetést moderálta, szerkesztette: Borbás Gergő

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése